Palavas

Palavas Montpelliertől alig néhány kilométerre fekszik a tengertől. Ha gyalog mennénk, másfél óra alatt érnénk ki, busszal húsz perc. Útközben kanálisokon átívelő kis hidakon haladunk és a környék páratlan természetvédelmi adottságait bámuljuk. Mindenhol vízimadarak – köztük gyönyörű rózsaszín flamingók – és lovak. Sokan a tengerpartra járnak lovagolni és futni, mások inkább a nem éppen kis méretű jachtokat és vitorlásokat kedvelik. Palavas igazi halászfalu. Bár a lakók többsége aszfaltúton és autóval közlekedik, a városka főutcája kétségkívül a települést kettéosztó csatorna. Mindkét oldalán halászhajók várakoznak, rajtuk a szokásos felszerelés: színes háló, csörlő és ládák a kifogott halnak. A parton senki nincs rajtunk kívül, pedig nyáron lépni sem lehet a strandolóktól és a sárkányeregetőktől. Fürdéshez túl hideg van, de azért bokáig kipróbáljuk a tengert, illetve azt a fehér habot, ami marad belőle, mire a partra vetődik. A víz tiszta és kellemes, a kagylók pedig csodaszépek. A homokos parton középkategóriájú, színesre meszelt szállodák húzódnak, úgy tűnik, üresen, hiszen október már itt is holtszezonnak számít. Nem úgy, mint Nizzában, Saint Tropezben vagy Cannes-ban, Monte-Carlóról már nem is beszélve.